Tisztelt Tanárnő!

Erre a kérdésre, hogy miért nem éri meg Marosi Bencéről másolni a megoldásokat elég egyszerű választ tudok adni.

Az egyik, hogy oda jut az ember, ahova most én, levelet kell írni erről a témáról. A mai esetet nézve Pankának se érte meg, hogy másoltam a megoldásokat, mivel neki ezt a hibajavítója bánta. Amúgy még az okok közé sorolható az is, hogy többnyire azért kapunk feladatokat, hogy tanuljunk vele, de ha nem magunk oldjuk meg azokat, akkor nem tanulunk vele sok mindent (maximum levelet írni).

A tanárok gyakran szokták azt mondani: „A szomszéd úgy is rosszat ír!”.  Ezt én csak részben tartom igaznak, mert nagymértékben függ attól, hogy ki mellett ül az ember. Marosi Bence például szerintem jókat szokott írni, főleg németből, ráadásul ellenőrizve voltak a feladatai, ezért jó megoldásokat írtam le.

A megoldásokat akkor éri meg legjobban lemásolni, amikor az embernek lövése sincsen, hogy mi lehet a megoldás. Ebben az esetben az embernek nincs veszteni valója. Akkor már kevésbé éri meg másolni mikor van tippünk, hogy mi lehet a megoldás, de nem vagyunk biztosak benne. Ilyenkor már nagyobb a kockázat. Mert, ha bízunk a szomszédunkban és azt írjuk le, amit ő gondol, és mégis a miénk lett volna a jó, akkor nagyobbat koppanunk. Az biztos, hogy akkor nem éri meg lemásolni a megoldásokat, mikor mi is tudnánk azokat.

Összefoglalva, szerintem akkor éri meg másolnia a megoldásokat, amikor nem tudjuk, vagy csak nem akarjuk megcsinálni a feladatot. Ez esetben viszont reális tényezőként kell, esélyeinket latolgatva a levélírás bonyodalmaival számolnunk. Különösen, ha az ember tanára szeret ilyen feladatokat adni (nekem például már másodszor).

Neszmély, 2010. április 19.

Takács Bence

Nem tudtam kihagyni:))