Ez a történet szinte minden korban tanulságos lesz/lett volna. Az ókorban ahol ha valakit megvádoltak és nem tudta ártatlanságát bizonyítani akkor bűnös. De ugyanúgy a mai korban is vannak ilyenek. Sok ember ártatlanul ül börtönben még a mai modern világban is. És amig ez be nem bizonyosodik ott marad
Szegény Paulinának még ennyi lehetősége se volt. Elég volt egy piti kis lopás, amit ráfogtak.
Az emberek nem álltak mellé és az egyik katona is haragudott rá. Esélye sem volt bizonyítani ártatlanságát és valószínüleg estére vagy másnap reggelre már halott is volt. De érdekes ahogy Kosztolányi leírja a katonákat. Púpos, félszemű, alacsony eggyik se a megtestesült katona alkat, főleg nem a megtestesült erkölcs. Mégis Paulina egy ideig eredményesen küzd ellenük. Ami szerintem biztos h szimbólum, mert túl sokáig húzza fiatal nőként két férfi ellen.
A történet mondandóját a bölcs és a költő közötti beszélgetésből tudhatjuk meg. Nem az a lényeg hogy mi történik szegény lánnyal, hanem h hallatta a hangját és ellenállt. 
"Az igazság az utcán ment és ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem bírunk többé aludni, nem tudjuk folytatni előbbi vitánkat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még mindig erről beszélünk. Ez is valami."