Ez a mű...  Olvasása közben a legjellemzőbb mozdulat, hogy visszalapozok a nevekhez és megnézem ki-kinek a kicsodája. Ráadásul mindenki szerelmes mindenkibe, úgy hogy még ezt is ki kell bogoznia az embernek. (Hát ezt se az élvezet miatt olvassa az ember). Néha már az volt az érzésem, hogy az író az ötlettelensége kompenzálására van ez a szerelmi sokszög. A szereplők "normálisabbak" mint a Vadkacsában (jó pont), de a történet ugyanúgy nincs kihatással semmire. A mű ugyanúgy nem tetszett, mint a másik dráma. Mivel ez a bejegyzés nem az olvasáskor keletkezett, már tudom hogy a reményeim bejöttek és ezek után már csak jobb jött.