Ez nem rossz egy vers. Nagyon hangzatos, szépek benne a rímek és kellően rövid is:)
Szomorú, de mégis szép és olyan boldogságot sugároz. Emberek miután szakítottak valakivel olvasgathatják és lehet, hogy segíteni fog nekik. De itt teljesen másról van szó. A költő leírja milyen volt egy kicsit elfeledett régi szerelme, akivel sose történt köztük semmi. Sose merte megszólítani. Még az esélyt sem adta meg magának. Lehet mostanra már túl van ezen, de biztos nem volt olyan könnyű túltennie magát, talán saját gyávasága miatt be nem teljesült szerelmi életén. Lehet hogy nem jött volna össze, bár neves költőként +pontokkal indul az ember. 
Szóval szép vers meg minden, de sokkal jobban azonosulni tudnék vele, ha egy tényleg megtörtént szerelmet írna le, nem egy vágyódást.