Hát ez is érdekes egy vers. Jó sok költőre igaz h jórészt csak magukról írnak. Érzéseikról, szerelmükről vagy hazaszeretetükről. De ennyire őszintén már már Ady-san beképzelten leírni hogy ő csak saját magára tud gondolni és csak magáról tud verset írni elég érdekes és számomra semmiképpen sem pozitív dolog. Később ezt a stílusát majd próbálja levetkőzni de ez a kezdeti Babits még annyira se tetszik mint a későbbi. Amikor a próféta szerepet nem akarja vállalni. De végülis akkor is a saját problémájáról ír hogy nem akarja de muszáj.