Amikor először megláttam nagyon megörültem neki. Ez az csak 3 oldal hamar túlvagyok rajta. Első benyomásom hogy ez is egy tipikus Kosztolányi mű. Átlagemberek között történik és olyan hű de lenyűgöző és mozgalmas története sincsen. 
Aztán jöttek az aggályok. Hogy a fenébe fogok én erről 2 oldalas novella elemzést írni. Persze az elemzés itt is segített felfedezni a motívumokat amik felett lehet át is siklottam(sőt biztos). Az apa-fiú viszony itt is rossz. Eddig az általam olvasott két Kosztolányi műben ahol apa-fiú kapcsolat voltm, mindig rossz volt ez a viszony. Kíváncsi lennék az írónak milyen viszonya volt az apjával. Mert lehet ez hagyott benne olyan mély nyomot ami ilyen művek írására késztette. 

Egyre jobban kezdem megszeretni Kosztolányit most h így a "végére érünk". Jó kis felüdülés volt Babits után akit az én humánból korlátolt agyam nehezen tudott befogadni.