Szerintem Babits egyik legjobb műve. Hiába hosszú, de próbál vicces lenni, sztem egész jól. 
Teljesen emberi a próféta. Próbálja menteni a saját bőrét. És ha már minden kötél szakad nem akarja h vízbe vessék hanem azt akarja h egy szigeten rakják ki. Aztán mégis el kell mennie Ninivébe miután a hal lenyeli. Azt is teljesen reálisan írja le. Főleg az a rész tetszett amikor páros lábbal beleszáll a hal hasába:D
Ninivében (természetesen) bolondnak nézik és nem vesznek róla tudomást. Legalább megfürödhetett volna előtte....
Ninive nem tér meg de Isten megbocsát nekik. Szerintem Jónás dühe normális. Az olvasónak úgy jöhet le, hogy "Babits Istene" csak szivatja Jónást.