A művet először rendkívül furcsának találtam. Egy normális embertől teljesen eltérő főszereplő, furcsa név és számomra Gogoltól teljesen megszokott furcsa történet. Aztán a tanárnő javaslatára miszerint "ha valamelyik mű nem tetszik olvasdd el mégegyszer", nekiálltam újra elolvasni a könyvet véleménynyilvánítás előtt. Másodszorra ez is jobban tetszett. Bencétől eltérően nekem nem a hangulatomtól függöt a főhős megítélése, hanem attól, hogy hol járok a műben. Az elején jókat nevettem rajta, és teljesen egyetértettem a rajta gúnyolódó emberekkel. De a vége felé amikor már irreálisan sok rossz dolog történt vele, azért már kezdtem én is sajnálni. Egészen a haláláig, mert utána újra viccessé tette Akakijt a szerző azzal, hogy hiába lett nagyobb és hatalmasabb szellemként a köpönyegen akkor se tudta túltenni magát.