Ez a mű is elég "érdekes", de ezt az orosz íróktól már megszoktam. Valaki azt választja témájának, hogy egy teljesen átlag ember szenved fejezeteken keresztül a művében(hmm de izgi). Megértem én, hogy rá akar világítani a hazugságban élésre, de nekem túl sok. Kicsit át tudtam érezni Ivan helyzetét, amikor lebetegedtem és nekem is feküdnöm kellett. Persze nekem nem voltak akkora fájdalmaim és nem voltam a halálomon, de azért rosszul éreztem magam. Főleg a tehetetlenség ami rossz volt, hogy amig más a jó időbe kint játszik vagy tesiórán focizik nekem bent kellett feküdnöm az ágyba.(és ezen még az se segített, hogy délelőtt nem kellett suliba mennem).  Szóval úgy összeségében értelme van, de jobb alapot is találhatott volna rá vagy legalább kevesebb szenvedést, hogy az olvasónak ne legyen szenvedés.