Végre egy mű aminek van értelme. Komolyan tetszett. Nincs teletömve színesztéziákkal(nahát így is lehet verset írni:O ). Ráadásul még én is megértettem elsőre, hogy miről is akar szólni. Azonosulni is tudtam szegény párduccal, akinek a "napi rutin" a sétálgatás és a fekdezés, miközben az emberek fényképezgetik. Kb hasonló mint a mi napi rutinunk. Reggel felkelni, reggelezni, suliba menni (és figyelni) aztán otthon "tanúlni" vacsizni és lefeküdni.(Ha valaki teljes egészében saját napirendjére ismer az sürgőssen változtasson rajta, mert nincs élete.) Persze a hasonlat nem teljesen jó, mert mi képesek vagyunk változtatni napjainkon: kicsit szórakozni, barátokkal találkozni. Amire szegény párduc nem képes. Kis kitérő után vissza a műhöz. Összességében tetszett, mert végre van mondani valója és "halandó emberek" (lásd én) is képesek voltak megérteni.