Hát ennél a versnél az alap ötlet kitalálásával lehettek némileg problémák. (Bevallom nekem sose jutott volna eszembe ilyenről írni.) Utána már nincs sok gond vele. Minden magánhangzónak adni kell egy színt hozzá illő nem mindennapi jelzőket és kész is van a vers. Fantasztikus a kreativitás. Nagyon az ember bele se tud kötni, mert hát ha ő máshogy látja a betűket, mint a költő akkor mi van? Ő írt róla verset és övé az ötlet.
Kicsit hasonlít nekem egy nyelvtanórai feladathoz amikor a tanárnő olvasott fel jelzőket (szomorú vidám játékos) és nekünk hangokat kellett hozzá keresni. Megindokolni meg lehet kinek épp mi számít szomorúnak, de meggyőzni a másikat szinte lehetetlen.

Ahogy Illés tanárúr mondaná a fizika feladatoknál a mozgás megértéséig tart a fizika onnantól a megfelelő képletek megtalálása nyál kérdése a számítás pedig matematika. Ez a vers is (szerintem) a kitalálásáig irodalom, onnantól csak a megfelelő szavak megtalálása hozzá.