Sokat gondolkoztam mi lehetett az élethelyzet a mű keletkezésekor. Arra jutottam, hogy nem tudott megélni a költészetből és a sok költekezése miatt eladósodott. Kóborolt a világban és a hibáiból semmit se tanulva nem keresett magának normális munkát, hanem tapasztalatairól írt egy újabb verset.
A vers önmagában nem lett rossz. Ötletesen írja le az szabad ég alatt töltött estéit. Az emberben nem az a látszat van, hogy a szerencsétlen csavargó lyukas nadrággal az árokban tölti az estét. Hanem a nagy utazó épp nem talált szállást magának és a csillagokkal teli szabad ég alatt tölti az éjszakát. Ez ügyes húzás, mert szerintem valójában az első eset áll fent. A végére se hagy alább optimizmusa és nem is gondol bele saját helyzetébe hanem csak "rímel".
Megmondom őszintén én nem tudnék így élni és valószínüleg (mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére) sose lesz belőlem költő. De azt hiszem jól is van ez így.
A mű címénél is beszédesebb az alcím "Kinek sírjam el fájdalmamat?...." Az egész mű erről szól. Jona az öreg kocsis próbálja kibeszélni a lelkét nyomó fájdalmat az embereknek. Történetesen, hogy meghalt a fia. De igazából az utasait rendre nem érdekli a története. Valószínüleg az akkori társadalmi külömbség miatt volt ez a totális nemtörődömség. De igazából manapság se kíváncsiak az emberek a másik bajára. Udvariasságból megkérdezik "hogy vagy?",de a válaszra se kíváncsiak és ha folytatni is akarják a beszélgetést csak a maguk baját mondják, teljes meggyöződéssel, hogy az érdekli a másikat. A mű mélypontja Jona számára amikor a vele egyszinten lévő kocsistársa se mutat semmi érzelmet felé. Elkeseredésében a lovának mondja el a történetet, akinek semmi esélye a menekülésre, de szerintem ha felfogná amit mondd neki gazdája és lenne döntése ő meghallgatná a történetet.
Kétségkívül nagyon dallamos a vers. Olvasás közbe olyan érzése van az embernek mintha francia nyelven olvasnák fel. Ez biztos sok mindenkinek tetszik, de nekem nagyon nem. Nem igazán csípem a francia nyelvet és a Párizsban töltött hét alatt az emberek se lopták bele magukat a szívembe. Ettől függetlenül nem egy rossz vers mert nem hosszú. De az igazat megvallva nem igazán értem miről is akar pontosan szólni, csak jól hanzó szavak egymásutánjának tűnik. És ez számomra a megtanulásnál is látszott mert abszolút nem értelem szerűen tanultam meg. (de lényegtelen is mert fel se mondtam)
Remélem az írásban nincs túl sok egymásnak ellentmondás.
Hát ez aztán a szerelmes vers. Ha én meglátnék egy dögöt tuti elkerülném már csak a szag miatt is. Ráadásul ha az ember a szerelmével van. Nem odamenni nézegetni benne a férgeket és plusszba a nőhöz hasonlítani a bűzlő tetemet. Biztos én nem értem a kor üdvarlási szokásait, de nekem furcsa, mégis lehet az "egyedi megközelítésmód" bejött a nőnek. De az biztos, hogy jobb és emlékezetesebb így mintha egy nyálas beszélgetős délután képét írta volna le. Attól még szerintem a történet egy hatalmas pofonnal végződött amit a költő bölcsen nem vetett papírra.
Ez se volt olyan rossz. Már kezdek magamra se ismerni, tuti elkaptam vmit az osztályba. Viszont hogy kötöszködjek, az eredeti német sokkal jobb volt, mint bármelyik magyar fordítás. Lehet azért, mert magamtól le tudtam fordítani és ez büszkeséggel töltött el, de nem hinném. Kicsit nekem úgy tűnik mintha a fordítók egymást lekörözve akarnának "irodalmiabbak" lenni. Ez pedig szerintem nem tett jót a műnek. Persze valakinek biztos emiatt tetszik..... A vers összességében az őszről és az elmúlásról szól, ezek a témák nekem annyira jönnek be, mivel 17 évesen az ember nem ezeken gondolkozik szóval nem tudom teljesen átérezni. Majd ha jóval idősebb leszek és öregfejjel kedvem támad a versolvasáshoz és véletlenül a kezem közé kerülne (2%), biztos jobban tetszene.
Előszó Most vagy az év elején akarják elrettenteni az embert az irodalomtól vagy nem tudom. De előre haladva az időben egyre jobb művek jöttek. De az is lehet hogy belerázódva a suliba ennyire megváltozik az ember véleménye.
Egy újabb vers aminek van értelme és amit én is megértettem. Tetszett, amennyire egy vers tetszhet, mert egy valós állatot ésszerű jelzőkkel mutat be a költő. Ugyanaz az állat két féle szempontból van leírva. És valamilyen szinten ilyen az ember is. Csak nálunk nem attól függ, hogy hol, hanem hogy milyen társaságban van az ember. Saját példámból ítélve, én teljesen máshogy viselkedek az osztálytársaimmal mint az iskolatársaimmal. És máshogy Szomódiakkal mint iskolatársakkal. Persze lehet ez csak velem van így(akkor figyelmeztessetek), de nem hiszem.
Végre egy mű aminek van értelme. Komolyan tetszett. Nincs teletömve színesztéziákkal(nahát így is lehet verset írni:O ). Ráadásul még én is megértettem elsőre, hogy miről is akar szólni. Azonosulni is tudtam szegény párduccal, akinek a "napi rutin" a sétálgatás és a fekdezés, miközben az emberek fényképezgetik. Kb hasonló mint a mi napi rutinunk. Reggel felkelni, reggelezni, suliba menni (és figyelni) aztán otthon "tanúlni" vacsizni és lefeküdni.(Ha valaki teljes egészében saját napirendjére ismer az sürgőssen változtasson rajta, mert nincs élete.) Persze a hasonlat nem teljesen jó, mert mi képesek vagyunk változtatni napjainkon: kicsit szórakozni, barátokkal találkozni. Amire szegény párduc nem képes. Kis kitérő után vissza a műhöz. Összességében tetszett, mert végre van mondani valója és "halandó emberek" (lásd én) is képesek voltak megérteni.
Az a reményem, hogy ezen az oldalon sose kell versekről írnom egy egyszerű számítással szertefoszlott miszerint nincs elég mű.:( A versekről még annyit és még kevesebb jót tudok írni.
Az impresszionizmus nekem abszolút nem jött be. Én magamat egy elég precíz embernek tartom a "munkáimmal" kapcsolatban. Amihez azért idő kell és nem rögtön megragadva a pillanatot leírni a dolgokat, hanem átgondolva és legtöbbször javítva rajtuk. (De azért valószínüleg nem csak emiatt nem leszek költő.) A művet többszöri olvasásra se bírtam volna megérteni ilyen irányú korlátolt képességeim miatt. A versbe szerintem azt magyaráz bele az ember amit akar főleg ezek miatt a színesztéziák miatt. Amiket Szovátnál jobban én sem tudok kifejezni "fülnek is fáj olvasása". Ennél jobb végszót én se tudok.
Ez a mű... Olvasása közben a legjellemzőbb mozdulat, hogy visszalapozok a nevekhez és megnézem ki-kinek a kicsodája. Ráadásul mindenki szerelmes mindenkibe, úgy hogy még ezt is ki kell bogoznia az embernek. (Hát ezt se az élvezet miatt olvassa az ember). Néha már az volt az érzésem, hogy az író az ötlettelensége kompenzálására van ez a szerelmi sokszög. A szereplők "normálisabbak" mint a Vadkacsában (jó pont), de a történet ugyanúgy nincs kihatással semmire. A mű ugyanúgy nem tetszett, mint a másik dráma. Mivel ez a bejegyzés nem az olvasáskor keletkezett, már tudom hogy a reményeim bejöttek és ezek után már csak jobb jött.
Hát ezzel a művel nem tudtam mit kezdeni. A történet abszolút értelmetlen és kis kaliberű. Szinte két családon belül lefolyik a történet, nagyonis eltúlzott jellemű emberek között. Sokan hazugságokban tengetik minden napjaikat(ami szinte az egyetlen realitás a műben). Ez még nem is baj mert e hazugsákok feltárásából lett a konfliktus. Aztán még ott a vadkacsa ami számomra a legfelfoghatatlanabb számomra mit keres egy padláson és hogy jut valakinek ilyen az eszébe.... A mű színházban érthető módon jobban tetszett. Ott még röhögni is tudtam a jellemeken. Összességében amúgy egyáltalán nem tetszett.
10 millió lakosa van Magyarországnak. Ebből 3,5 millió nyugdíjas,ami azt jelenti,hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDENT! Hétszázezren tanulnak,ami azt jelenti,hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka,de 800 ezren a kormánynak dolgoznak,így marad 5 millió.Félmillió embert alkalmaz a katonaság. Lenne még 4,5 millió aktív.600 ezren még iskolakötelezett kor alatt vannak.Ha számba vesszük az összes munkaerőt,aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban,állami támogatású intézményekben, dolgozik,megkapjuk ugyebár azt a maradék 1,5 milliót,akire a tényleges munka elvégzése hárul.Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban,van táppénzen,hozzájuk jön a félmillió munkanélküli,s máris láthatjuk:pontosan hétszázezer ember osztozik a terheken. Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát:jelenleg 699.998 ember van börtönben,ami azt jelenti,hogy mindössze két emberre maradt minden munka: Rám és Rád. Te most éppen blogot olvasol..... hát köszi szépen!!
Végre egy mű ami jó alapokról indul. Rendben van a történet és a mondani való is. A mondanivalóját már a témazáró dolgozat fogalmazás részében kifejtettem. Szóval a történetről. Nekem alapból tetszenek a krimis könyvek/filmek. Láttam jó sok féle filmet és sorozatot, de kevés foglalkozik az eseménnyel a gyilkos szemszögéből, és még kevesebb a lelki állapotváltozás szemszögéből. Pedig szerintem ez is egy elég érdekes és fontos rész. És mivel Raszkolnyikov normális lelkiismeretű ember nem bírja feldolgozni a tettét és rájön, hogy csak a bűnhődés a megoldás a tettére. Feladja magát, munkatáborba kerül, de a végén kicsit zavarodottan bár, de boldogan él amig meg nem hal.
Az eddig olvasott művekhez viszonyítva felüdülés volt számomra. Nálam ez 4 pont.
Ez a mű is elég "érdekes", de ezt az orosz íróktól már megszoktam. Valaki azt választja témájának, hogy egy teljesen átlag ember szenved fejezeteken keresztül a művében(hmm de izgi). Megértem én, hogy rá akar világítani a hazugságban élésre, de nekem túl sok. Kicsit át tudtam érezni Ivan helyzetét, amikor lebetegedtem és nekem is feküdnöm kellett. Persze nekem nem voltak akkora fájdalmaim és nem voltam a halálomon, de azért rosszul éreztem magam. Főleg a tehetetlenség ami rossz volt, hogy amig más a jó időbe kint játszik vagy tesiórán focizik nekem bent kellett feküdnöm az ágyba.(és ezen még az se segített, hogy délelőtt nem kellett suliba mennem). Szóval úgy összeségében értelme van, de jobb alapot is találhatott volna rá vagy legalább kevesebb szenvedést, hogy az olvasónak ne legyen szenvedés.
A művet először rendkívül furcsának találtam. Egy normális embertől teljesen eltérő főszereplő, furcsa név és számomra Gogoltól teljesen megszokott furcsa történet. Aztán a tanárnő javaslatára miszerint "ha valamelyik mű nem tetszik olvasdd el mégegyszer", nekiálltam újra elolvasni a könyvet véleménynyilvánítás előtt. Másodszorra ez is jobban tetszett. Bencétől eltérően nekem nem a hangulatomtól függöt a főhős megítélése, hanem attól, hogy hol járok a műben. Az elején jókat nevettem rajta, és teljesen egyetértettem a rajta gúnyolódó emberekkel. De a vége felé amikor már irreálisan sok rossz dolog történt vele, azért már kezdtem én is sajnálni. Egészen a haláláig, mert utána újra viccessé tette Akakijt a szerző azzal, hogy hiába lett nagyobb és hatalmasabb szellemként a köpönyegen akkor se tudta túltenni magát.
Első olvasásra eléggé furcsának találtam a művet. A végére teljesen egyetértettem az íróval."Hogy választhat valaki magának ilyen témát?" Ez úgy a nyári szünet közepén lehetett. Aztán másodszor is nekiveselkedtem emlékezet frissítés céljából, mivel nekem kellett szinte az egész osztály előtt előadnom. Felkészülve a borzalmakra sokkal jobban tetszett. Tudtam értékelni benne a társadalomkritikát amit Gogol belecsempészett. A korhű leírást az orosz emberekről akik kicsitsem vetették meg az alkoholt, ezért néha egyáltalán nem tudták mi is történt az előző nap. Még nevetni is tudtam az "emberi alakot" öltött orron, vagy az olyan dolgokon, hogy még az író se tudja miről szól a beszélgetés. A mű csattanója, hogy a hiú Kovaljovot, aki mindig nagyobbnak és méltóságteljesebbnek akar látszani, mint aki valójában. A saját Orra küldi el melegebb éghajlatokra. Ezeket beleszámítva és levonva azt, hogy végülis senki nem tudja mi lett az Orral és, hogy került vissza Kovaljov orra a helyére.
Ez az oldal kizárólag az irodalom házi megírására szolgál. Senki ne várja, hogy a napjaimat részletezzem. Ha véletlenül mást is felrakok az saját ihlet és kedv hiányom valamint az olvasó szórakoztatása miatt van.
Olvasásra ajánlom a Szovát oldalát nagyon tanulságos és szórakoztató.
www.ramosblogja.blog.hu