Szükség van-e a kötelező olvasmányokra?
A mai fiatalság túl sok időt tölt a számítógépek és a televízió előtt, ezért én úgy hiszem a válasz mindenképpen igen. Szükség van rájuk, de azért a diákság érdekeit és érveit is szem előtt lehetne tartani ezek megszabásánál.
Kellene egy olyan lista, amin a régi klasszikus művek mellett egy-két újabb, izgalmasabb olvasmány is helyet kapna. Lehetnének a kötelezők között is népszerű művek. És akkor nem az maradna meg az emberben, hogy irodalom órán csak unalmas, hosszú és látszólag semmiről sem szóló műveket kell elolvasni, hanem lenne a diákoknak egy kis sikerélménye, és talán nagyobb érdeklődéssel állnának neki a többi kötelezőnek. Persze nem azt mondom, hogy a Twilight-ot kellene felvenni a kötelezők közé. De egy-két ifjúsági regény könnyebben emészthetővé tenné az irodalmat, mint tantárgyat. A diákok érdeklődése nőne, egymás között meg tudnák beszélni az élményeiket. Azért természetesen a régi alapműveltséghez tartozó műveket nem lehet kihagyni, mint a Rómeó és Júlia vagy Az ember tragédiája, de például Az aranyvirágcserepet vagy a Márió és a varázslót szerencsésebb lenne mellőzni.
A lista még azért sem mindig szerencsés, mert nekem az ajánlott olvasmányok néha sokkal jobban tetszenek, mint a kötelezők. Ez lehet azért van, mert azokat a diáktársaim előadásában hallottam és nem nekem kellett otthon elolvasnom, ami sokkal több időt vesz igénybe. De úgy érzem, ha azokat kellett volna, akkor George Orwell-től az 1984 vagy az Állatfarm sokkal jobban tetszett volna, mint Franz Kafkától Az átváltozás. Az ilyen kicsit furcsa és első olvasásra értelmetlennek tűnő művek miatt gondolja azt a fiatalok nagy része, hogy a kötelező olvasmányokkal csak fölöslegesen terhelik a magyar tanárok a diákokat.
Persze szükség van rájuk, mert a mai fiatalság amúgy is nagyon keveset olvas, ha nem lenne ez a kényszer, akkor lennének olyan diákok, akik elvégzik a középiskolát anélkül, hogy könyvet vettek volna a kezükbe. Idejük nagy részében értelmetlen műsorokat néznek, vagy lövöldöznek egymásra a számítógépen.
A könyv sokkal tartalmas, mint a tévézés. Ha az ember olvas egy művet, az sokkal jobban megmarad benne mintha megnézné filmen. Ez velem is így volt, a Harry Potter olvasása közben alig bírtam letenni a könyvet. Néha késő estig is olvastam annak ellenére, hogy másnap iskola volt, mert annyira érdekelt mi lesz a vége. Ez az olvasási élmény hiányzik nekem és a legtöbb fiatalnak. A könyvekre jobban is emlékszem, mint a filmekre és sokkal nagyobb benyomást tettek rám. Ráadásul az olvasás még a képzelőerőt és a fantáziát is sokkal jobban fejleszti, mintha mindent látnánk a képernyőn.
Az ötlet miszerint a kisgyerekeknek a könyvek „lebutított” változatát kellene elkészíteni véleményem szerint eléggé vicces és kivitelezhetetlen ötlet, mert pont az a mondanivaló és érték veszne el, aminek a megértéséhez kell az érettség. Szerencsére nálunk ez nem probléma, mert olyan nagyszerű gyerekeknek szóló művek vannak, mint Fekete Istvántól a Vuk vagy Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúk.
Az elképzelés, hogy az irodalomoktatásban helyet kapjanak a filmek, a képek, az internetes élmények és a zene szerintem egy elég érdekes felvetés. Nem lenne elég irodalom óra befejezni a kötelező tananyagot. Az órák számának növelése pedig még több terhet róna a néha így is túlterhelt diákokra. Különben is zenére ott az énekóra, a képek nézegetésére és elemzésére a rajzóra. A filmek elemzése és megbeszélése szerintem egy jó felvetés. Engem érdekelne a lehetőség, de mivel mindenkinek más az ízlése filmek terén ezt csakis fakultatív programként tudnám elképzelni.
Egyik megoldás lenne, ha a diákok egy megadott keretből tudnák kiválasztani a nekik szimpatikus műveket. A tanárok mindig adnának két-három művet, mindegyikről egy kicsit beszélnének kedv csinálásként és utána a tanulók maguk tudnák eldönteni, hogy az adott művek közül ők melyiket akarják elolvasni. Az órán pedig körbe ülnének, akik elolvasták a könyvet, és két-három csoportban megbeszélnék a saját tapasztalataikat, élményeiket. Esetleg előadná néhány ember a mű tartalmát a többieknek, és arra kapnának osztályzatot, mint az ajánlott olvasmányoknál. Mindig más emberek adnának elő, és így mindenkinek lenne belőle jegye.
Én személy szerint nagy realitást nem látok abban, hogy a kötelezők listája a közeljövőben valami drasztikus változáson fog keresztül menni, de azért felfrissítése és izgalmasabbá tétele mindenképpen jót tenne az irodalomnak, mint tantárgynak és mint művészetnek is.